Esélyt kaptak a megjavulásra

A Debreceni Ítélőtábla I.r. vádlott szabadságvesztés büntetését és közügyektől eltiltását 4-4 évre, II.r. vádlott javítóintézeti nevelésének időtartamát pedig 3 évre enyhítette. Az ítélőtábla szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére is. A fiatalok társtettesként követték el az emberölést, ami kísérleti szakban maradt, köszönhetően a tanú megjelenésének. A két vádlott belenyugodott abba, hogy a sértett meghalhat a bántalmazás következtében. Azonban az ítélőtábla megállapítása szerint a sértett nem minősült védekezésre képtelen személynek. Ezért a bűncselekmény minősítésekor csak egy minősítő tényező, a különös kegyetlenséggel való elkövetés állapítható meg. Az elsőfokú bíróság az I.r. vádlott esetében a kiszabható büntetés középmértékét, II.r. vádlott esetében pedig a javítóintézeti nevelés törvényi maximumát szabta ki. Az ítélőtábla szerint azonban a fiatalkorú vádlottak esetében is a büntetés célja nem a megtorlás, hanem a nevelés: annak érdekében, hogy az elkövetők személyisége pozitív irányba fejlődjön, és hogy a későbbiekben a társadalom hasznos tagjaivá válhassanak. Ezért látta indokoltnak az ítélőtábla a fiatalkorú vádlottak büntetésének enyhítését. Az ítélet jogerős.

Az első fokon eljárt Miskolci Törvényszék fk.B. N. I.r. vádlottat társtettesként, különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt 5 év fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Fk. Cs. T. II.r. vádlottat társtettesként, különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt 4 év javítóintézeti nevelésre ítélte. Az ítélet ellen I. rendű vádlott és védője, illetve II.r. vádlott törvényes képviselője a büntetés enyhítése iránt fellebbeztek. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a két vádlott 2019. júniusában az esti órákban egy Szerencs melletti kistelepülésen séta közben találkozott az ittas állapotban lévő sértettel, akitől cigarettát kértek. A sértett ennek nem tett eleget, ezért követni kezdték, szidalmazták, ütötték, rugdosták. A sértett többször a földre került, majd felállt és tovább indult, így értek el a gyalogút végén lévő vízelvezető árok feletti hídhoz. Ekkor a vádlottak – a korábbi esőzések miatt iszapos – 30-40 cm magas, hömpölygő vízzel teli árokba húzták a sértettet és a fejére, illetve csípőjére álltak, olykor helyet cseréltek, a kapálózó sértettet rugdosták és a víz alá szorították. Cselekményükkel csak akkor hagytak fel, amikor egy arra sétáló gyalogos rájuk szólt. A sértett a fején repesztett sebet, testszerte többszörös zúzódást és sorozat-bordatörést szenvedett. Az életveszélyes állapot elmaradása csupán a véletlennek, és az, hogy a sértett nem fulladt meg, a helyszínen megjelenő személy közreműködésének köszönhető.